First Chapter

A nevem Abby Montgomery. 17 éves vagyok. Mondhatnám átlagosnak az életem, de egyáltalán nem az... Ugyanis egy igazi farmon élek. Persze nem úgy kell elképzelni, mint egy mindentől elzárt valamit. Valójában megvan mindenünk; vízvezeték, áram, Wifi, normális tévé. Csak a szüleim úgy gondolták, hogy ez jó nekik. Nekünk. 5 éves voltam, amikor apu megvette a farmot. Na akkor igazán lepukkant volt. Körülbelül másfél év alatt korszerűsítettük az egészet, addigra megszülettek a kistesóim. Többesszám, mert ikrek. Egy lány, Tiffany, és egy fiú Trenton. Most 11 évesek. A farm szerencsére nincs messze csodás fővárosunktól, Londontól, így tudunk az egyik külvárosi iskolába járni. Idén végzek, és felvételizek vagy az Oxfordra, vagy a University of Manchester-re. Ha felvesznek az előbbire, kapok egy lakást a belvárosban, míg a manchesterinél csak koleszos leszek. Ha meg egyikre sem, maradok otthon. Holnap van a végzős évem első napja. És a szülinapom is. Anyuék nagyon rendesek voltak, ma délelőtt megkaptam az új kocsimat, így tudok azzal menni suliba....

*~*

- I nedd is a beauty and a beat - szólalt meg az ébresztőórám hajnalok hajnalán. Szó szerint, még öt óra sincs. Mondjuk én már fent vagyok, fel is öltöztem. Kell egy óra, még kocsival is, amíg beérünk az iskolába. Még jó, hogy nem kell buszozni, akkor sokkal több kellene. Előkotortam egy táskát, amibe beledobtam egy füzetet és egy tollat. Több úgysem kell, ma úgyis csak a tanév menetét nézzük meg. A házunk kétszintes, a padlással együtt, ami az én szobám. A lépcső a nappaliba vezet, ami egybe van a konyhával és az étkezővel. A nappaliból nyílik négy ajtó: Tiff szobája, Trent-é, anyuéké és a fürdő. Lementem a konyhába, hogy nekilássak a szendvicseim készítésének. Amiket úgy is lenyúlnak. Így csináltam egyet magamnak, kettőt az ikreknek plusz egyet apának, aki ma megy meglátogatni nagyiékat.

- Jó reggelt Abby! - jött be anyu az ajtón. Én panaszkodhatok, hogy korán kelek, de ő már négykor fent van, hogy elintézze az állatokat. Van egy beosztásunk is: reggel anyu intézi az összeset, ahogy este is, délután és hétvégén Tiffany a tyúkokat, Trenton a disznókat, én a nyulakat, apu a teheneket, együtt pedig a lovakat.

- Tiffany, Trenton! Én indulok, ha nem jöttök most! - kiabáltam el magamat. Érdekes mód azonnal kijöttek szobáikból és tudtunk indulni. Az út nagyjából csendesen telt, legalábbis Trenton és én részemről, mert Tiffany be sem fogta a száját. Egész úton a One Directionról beszélt. Nem értem, miért van úgy oda értük... Jó, nem azt mondom, hogy nincsenek jó számaik, de a húgom irántuk érzett rajongása már nem normális.
- ... és amikor koncerten az egyik lány megkérdezte, hogy randiznának-e rajongóval, Zayn azt mondta, hogy igen... - hadarta továbbra is folyamatosan. Még azt sem vette észre, hogy leparkoltam az iskola előtt.
- Tiffany gyere már! - kiabáltam rá. Vágott egy grimaszt, majd végre kiszállt a kocsiból. Mivel ők még általánosba járnak külön épületben vagyunk, így még véletlenül sem találkozok velük a folyosón. Az első emeleten van a termünk. Amikor beértem az épületbe meghallottam a sulirádióból Pink egyik újdemárrégi számát; a Just give me a reason-t. Személy szerint én imádom a dalt, bármikor és bármeddig tudnám hallgatni. Beléptem a terembe, és az első dolog, amit érzékeltem, az legjobb barátom, Nina volt. Egész nyáron nem találkoztunk, mivel ő Spanyolországban, a keresztanyukájánál töltötte az idejét. Mint minden szeptember elsején, most is ő volt a legbarnább. Haját már megint átfestette, most eredetileg amúgy fekete haja barna volt, benne lila, zöld és kék csíkokkal.
- Már megint mit csináltál a hajaddal?! - kérdeztem, miután elengedett.
- Neked is szia, és igen, nekem is hiányoztál. - forgatta meg szemeit.
- Jól van na! Tudod, hogyha minden nap beszélünk, nem nagyon fogom mondani, hogy hiányoztál - nevettem fel reakcióját látva. - Bocsi, tudod, hogy nem úgy értettem.
- Persze! Na, szóval tegnap a repülőn egy nagyon helyes fiú ült mellettem, és elkezdtünk beszélgetni. Aztán elkérte a számomat és megbeszéltük, hogy ma találkozunk! - kezdett el ugrálni örömében.
- De jó neked! - mosolyodtam el halványan. Éppen megszólalt volna, amikor becsengettek. Az ofőnk nagyon szigorú nő, de mi nagyon szeretjük. Németet tanít, tehát van vele négy óránk az osztályfőnökivel együtt. Mindig pontosan érkezik órára, ez most sem volt másképp.
- Rendben gyerekek, mindenkinek nagyon szép napot kívánok, remélem jól telt a szünet, kiélveztétek a nagy hajrá, az utolsó év előtti utolsó pihenőt. Az élményeitekről majd egyik németen fogunk beszélni, most vágjunk is bele a közepébe... - és hivatalosan is elkezdődött a végzős évünk.

*~*

Csöngessenek már ki! Na, gyerünk, már elegem van mindenből! Minek kellett ez az utolsó óra? Megbeszélés, mire jó az? Már úgy is mindent tudunk! Az ofő mindent elmondott!

- Köszönöm a figyelmet, mehettek haza. Holnap találkozunk, etikán! - búcsúzott el az igazgató. Végre már!

- Eljössz velem? - fordult felém azonnal Nina.

- Persze, majd ülök ott felesleges harmadikként - forgattam a szemem.

- Jajj nem! Egy másik asztalnál fülelsz - mosolygott bájosan.

- Jó rendben! De akkor menjünk - rángattam oda az autómig. Az út a kávézóhoz csendben telt. Amikor megérkeztünk Nina azonnal kiugrott a kocsiból, meg sem várva a motor leállítását. Na szuper, mehetek be egyedül. Ráadásul teltház is van! Ó nem, ott annál a fiúnál még volt egy hely, nagyjából barátnőmék asztala mögött. Szuper!

- Szia! - léptem oda a srác asztalához. - Leülhetek?

- Helló, persze! - nézett fel mosolyogva. Gyönyörű zöld szemei azonnal elvarázsoltak, de nagyon ismerős volt.

- Egyébként Abby vagyok - mosolyogtam rá.

- Öhm, Harry - felelt. Mintha kicsit feszült lett volna. És akkor beugrott! Ő az egyik tagja annak a bandának!

- Tudom ki vagy! - mutattam rá hirtelen felugrásból.

- Csss! - csitított azonnal. - Már egy ideje itt vagyok, de még nem jöttek rá. Nem akarom, hogy ez változzon. Szóval rajongó vagy? - kérdezte letörten.

- Én nem. A húgom. Ne haragudj, de már falra mászok tőletek! - emeltem égnek a szemeimet, mire elnevette magát. És itt indult el valami köztünk, amiről nem is tudtuk, hogy létezik...