Fifth Chapter

Liam szemszöge:

Tegnap beszéltem Abby-vel és meghívtam a holnapi próbára Harry tudta nélkül. Persze a fiúkat beavattam, remélem még Louis se kotyogja ki, mondjuk úgy nagyon nehéz, hogy szinte nem is találkoznak, csak One Direction-ös dolgokon. Gondolok itt próbára, interjúkra és ilyenekre.
A mai napot a kis belvárosi apartmanomban töltöttem, tök egyedül. Nem csoda, hogy semmihez nem volt kedvem, az idő is pocsék volt. Legszívesebben a barátnőmmel tölteném az időt, úgy is olyan régen láttam, de ez nem olyan egyszerű. Mona ugyanis Wolverhampton-ban lakik szüleivel. Megismerkedésünk átlagosnak mondható, a gimiben egy osztályba jártunk. Igazából már akkor is nagyon szép volt, de akkoriban Roxy-val jártam.
Gondolkodásomból a csengő zökkentett ki. Felálltam a kényelmes kanapéról, és megnyomtam a kaputelefont.
- Szia, ki vagy? - szóltam bele.
- Meglepetés! - hallottam meg Mona édes hangját.
- Máris nyitom! - arcomon letörölhetetlen mosoly keletkezett.
Alig telt el öt perc, kopogtattak az ajtón. Odasiettem és kinyitottam, majd szorosan magamhoz öleltem az apró lányt.
- Hiányoztál! - mondtuk egyszerre, ő a mellkasomba és a hosszú szőke hajába. Mielőtt elengedtem adtam neki egy hosszú csókot.
- Gyönyörű vagy! - néztem végig rajta. Igazából semmi különöset nem viselt, egy egyszerű fekete cicanadrág és egy hosszított színes-mintás póló volt rajta, de tökéletesen nézett ki. Volt nála egy kisebb és egy nagyobb táska is. Kicsit furán nézhettem rá.
- Gondoltam megleplek, és nálad töltöm a hétvégét, ha nem baj. Úgy is kell egy hely, ahol aludhatok, mert van két lakás a közelben amit meg akarok nézni... - kezdte zavartan, mire még nagyobb lett a mosolyom.
- Miért lenne baj? És hogy érted azt a két lakást?
- Hát, anyuék megengedték, hogy végre Londonba költözzek, szóval elkezdtem keresgélni...
- Miért nem költözöl hozzám? - néztem rá értetlenül.
- Nos, alig két hónapja vagyunk együtt, plusz te folyton utazol, nekem meg meg kell tanulnom önállósodni. És apa csak ezzel a feltétellel engedett el - nevetett fel a végére. Elég meggyőzőek az érvei, a vitáinkat is mindig ő nyeri. Mintha olyan sokat vitáznánk.
- Akkor tedd le a táskádat a szobámban, és mond meg, mit szeretnél... - folytattam volna, de a telefonom közbevágott.
- Mondjad Hazza - szóltam bele. Mona elmosolyodott, adott egy puszit és elsuhant a cuccaival.
- Tegnap ugye meséltem nektek Abby-ről, és szeretném bemutatni nektek. Nem tartana sokáig, mert csak négy előtt megyek érte, és hétkor szeretnék indulni, hogy kilencre otthon legyen. A többieknek jó, Louis és Zayn hozzák a barátnőiket is... - tartott szünetet.
- Megkérdezem Mona-t, de szerintem jó nekünk is.
- Szuper! Akkor négykor nálam! Szia! - köszönt, majd letette a telefont.
- Na, mit akart? - lépett ki a fürdőből a barátnőm.
- Nagy baj lenne, ha délután átmennénk Harry-hez? Talált magának egy új csajt, szeretné bemutatni nekünk...
- Nem, úgy is rég láttam a fiúkat. De addig filmezzünk! - csillant fel a szeme.
- Rendben. Válassz filmet én csinálok pattogatott kukoricát - szaladtam be a konyhába.
Mikor végeztem még töltöttem egy-egy pohár narancslét és kivittem a nappaliba. Mona már a kanapén ült, a film is csak az elindításra várt. Leültem mellé és elkezdtük nézni a Kedves John-t.
Engem annyira nem kötött le, körülbelül az első tíz percben elaludtam.

*~*

- Liam, kelj föl! Vége a filmnek! - hallottam Mona édes hangját.

- Mmhmm... Mindjárt. Még öt percet - motyogtam, és fordultam volna át a másik oldalamra. Csak a kanapéról estem le.

- Akkor indulhatunk Harry-hez? - kérdezte nevetve.

Fourth Chapter

- Miért hívott Liam Payne Harry Styles telefonjáról? - kérdezték tökéletesen egyszerre a lányok.
- Semmi közötök hozzá. - néztem rájuk furán. - Lehet folytatni a sikítozást - hesegettem őket lefelé a lépcsőn.
- Bunkó - hallottam meg Barbie hangját.
- Aki mondja - csuktam be magam mögött az ajtót. Nem értem, hogy lehet egy 11 éves ilyen pofátlanul bunkó.
Mivel semmi dolgom nem volt, úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a gépem. Miután sikeresen betöltött a Facebook is, és láttam, hogy semmi érdekes nem történik, inkább kikapcsoltam az egészet és átmentem az istállóba. Anyuék sosem szerettek volna lovat, viszont én imádom őket, így lényegében miattam vannak. Összesen hét lovunk van; Alma, Kivi, Limonádé, Zorró, Tequila, Damon és Mokka. Az én személyes kedvencem Damon, ő teljes mértékben a sajátom. Tiffany mindig Kivin lovagol, Trentoné Tequila, anyu Mokkát tűri el, apunak pedig Zorró jutott. Aztán tavaly megszületett Alma és Limonádé. A büszke szülők pedig Damon és Mokka, meg értelem szerűen Kivi és Tequila.
Megetettem mindegyik lovat, majd felnyergeltem Damont és elvezettem a benti ugratóhoz, elvégre esőben nem lehet lovagolni. Damon egyébként egy gyönyörű, ébenfekete Hannoveri, Zorrótól is csak az különbözteti meg, hogy apu lovának van egy fehér csík a fején.
Jó sokáig lovagoltam, majd miután végeztem lecsutakoltam és bevezettem a helyére. Visszaszaladtam a házba, szerencsére nem áztam el nagyon. Anya éppen a vacsorát készítette, Trenton xBox-ozott, Tiffany pedig a szobájában volt barátnőivel. Felmentem a szobámba, vagyis a fürdőmbe és vettem egy jó hosszú meleg zuhanyt. Éppen akkor kiabált fel anya, mikor felvettem a pizsimet.
- Nem vagyok éhes! - kiabáltam vissza. Bepakoltam táskámat és megint bekapcsoltam a gépem. Egye fene, felnézek Skype-ra is, hátha fent van apu. És mekkora szerencsém volt! Azonnal videóhívást indítottam, mikor megláttam, hogy elérhető. Jó sokat beszéltünk, mindent elmesélt, ahogy én is. Jó, mindent mégse, azt kihagytam, hogy megismertem egy híres fiút, de amiről nem tud, az nem fáj neki.

Reggel egyszerű sípolásra keltem, jó korán. Oké, ez nem maradhat tovább, sürgősen találnom kell valami zenét, amire kelhetek.
Gyorsan felvettem egy hosszú piros gatyát, csíkos rövid ujjúval. Cipőnek egy fekete tornacsukát húztam, majd az időre való tekintettel bedobtam egy esernyőt és egy pulcsit a táskámba.
Bérlettel a kezünkben szaladtunk a buszhoz, ami már nagyon elindulófélben volt.Sikeresen felszálltunk, és másfél órán belül már a még csendes iskola folyosóján lépkedtünk az első óránk helyszíne felé. Illetve én egyedül, mivel Trent, Tiff és a barátnője ugye a másik épületben vannak.
Jut eszembe! Ma Harry jön értem. Ami azért nem jó, mert a suliba rengeteg directioner jár. Remélem van annyi esze, hogy nem száll ki a kocsijából. A terembe belépve nem fogadott hangzavar, én voltam az első.
Ami azért rossz, mert nincs senki, akivel beszélhetek. Leültem a helyemre, elővettem a telefonom és felmentem Twitterre. Nem nagyon nézem a fiókomat, hetente talán egyszer-kétszer, ha feljövök. Lehet, hogy sokkal jobb, mint a többi, mert... Mert csak, de akkor is. A kedvenc közösségim az Instagram, aztán a Tumblr, a Facebook, a Twitter és végül a Keek.

@LittleAbbs: Unatkozok. Miért nincs még senki itt? #iskola

Írtam ki, miért ne alapon. Aztán meguntam és letettem az asztalomra. Mi is az első órám? Ja igen. Töri. Elővettem a füzetem, és a tolltartómat, majd kitéptem egy üres oldalt. Pff. Mintha annyira tele lenne a füzetem... Éppen elkezdtem rajzolni, amikor megrezzent a telefonom. Vártam amíg leáll, majd pár perc múlva megint megrezzent. Vajon ki hív reggel hétkor?
- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Szóval unatkozol, mi? - kérdezte Harry.
- Ja. Még senki sincs itt... Jut eszembe, honnan tudod? - tettem fel a kérdést, mikor jobban belegondoltam a kérdésébe.
- Nem csak te vagy fent Twitteren, LittleAbbs - nevetett jókedvűen.
- Haha, nagyon vicces. Jobb nem jutott az eszembe, amikor csináltam a fiókom. Amúgy meg, mit csinálsz ilyen korán?
- Twitterezek. - válaszolt, mintha olyan egyértelmű volna. - Mikorra manjek érted?
- Fél négykor végzek, abból lesz háromnegyed, mire kikeveredek, szóval olyan háromnegyed négyre. És mit csinálunk majd?
- Legyen meglepetés. Majd találkozunk. Szia! - az "a" betűt még elhúzta, majd letette a telefont