Fourth Chapter

- Miért hívott Liam Payne Harry Styles telefonjáról? - kérdezték tökéletesen egyszerre a lányok.
- Semmi közötök hozzá. - néztem rájuk furán. - Lehet folytatni a sikítozást - hesegettem őket lefelé a lépcsőn.
- Bunkó - hallottam meg Barbie hangját.
- Aki mondja - csuktam be magam mögött az ajtót. Nem értem, hogy lehet egy 11 éves ilyen pofátlanul bunkó.
Mivel semmi dolgom nem volt, úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a gépem. Miután sikeresen betöltött a Facebook is, és láttam, hogy semmi érdekes nem történik, inkább kikapcsoltam az egészet és átmentem az istállóba. Anyuék sosem szerettek volna lovat, viszont én imádom őket, így lényegében miattam vannak. Összesen hét lovunk van; Alma, Kivi, Limonádé, Zorró, Tequila, Damon és Mokka. Az én személyes kedvencem Damon, ő teljes mértékben a sajátom. Tiffany mindig Kivin lovagol, Trentoné Tequila, anyu Mokkát tűri el, apunak pedig Zorró jutott. Aztán tavaly megszületett Alma és Limonádé. A büszke szülők pedig Damon és Mokka, meg értelem szerűen Kivi és Tequila.
Megetettem mindegyik lovat, majd felnyergeltem Damont és elvezettem a benti ugratóhoz, elvégre esőben nem lehet lovagolni. Damon egyébként egy gyönyörű, ébenfekete Hannoveri, Zorrótól is csak az különbözteti meg, hogy apu lovának van egy fehér csík a fején.
Jó sokáig lovagoltam, majd miután végeztem lecsutakoltam és bevezettem a helyére. Visszaszaladtam a házba, szerencsére nem áztam el nagyon. Anya éppen a vacsorát készítette, Trenton xBox-ozott, Tiffany pedig a szobájában volt barátnőivel. Felmentem a szobámba, vagyis a fürdőmbe és vettem egy jó hosszú meleg zuhanyt. Éppen akkor kiabált fel anya, mikor felvettem a pizsimet.
- Nem vagyok éhes! - kiabáltam vissza. Bepakoltam táskámat és megint bekapcsoltam a gépem. Egye fene, felnézek Skype-ra is, hátha fent van apu. És mekkora szerencsém volt! Azonnal videóhívást indítottam, mikor megláttam, hogy elérhető. Jó sokat beszéltünk, mindent elmesélt, ahogy én is. Jó, mindent mégse, azt kihagytam, hogy megismertem egy híres fiút, de amiről nem tud, az nem fáj neki.

Reggel egyszerű sípolásra keltem, jó korán. Oké, ez nem maradhat tovább, sürgősen találnom kell valami zenét, amire kelhetek.
Gyorsan felvettem egy hosszú piros gatyát, csíkos rövid ujjúval. Cipőnek egy fekete tornacsukát húztam, majd az időre való tekintettel bedobtam egy esernyőt és egy pulcsit a táskámba.
Bérlettel a kezünkben szaladtunk a buszhoz, ami már nagyon elindulófélben volt.Sikeresen felszálltunk, és másfél órán belül már a még csendes iskola folyosóján lépkedtünk az első óránk helyszíne felé. Illetve én egyedül, mivel Trent, Tiff és a barátnője ugye a másik épületben vannak.
Jut eszembe! Ma Harry jön értem. Ami azért nem jó, mert a suliba rengeteg directioner jár. Remélem van annyi esze, hogy nem száll ki a kocsijából. A terembe belépve nem fogadott hangzavar, én voltam az első.
Ami azért rossz, mert nincs senki, akivel beszélhetek. Leültem a helyemre, elővettem a telefonom és felmentem Twitterre. Nem nagyon nézem a fiókomat, hetente talán egyszer-kétszer, ha feljövök. Lehet, hogy sokkal jobb, mint a többi, mert... Mert csak, de akkor is. A kedvenc közösségim az Instagram, aztán a Tumblr, a Facebook, a Twitter és végül a Keek.

@LittleAbbs: Unatkozok. Miért nincs még senki itt? #iskola

Írtam ki, miért ne alapon. Aztán meguntam és letettem az asztalomra. Mi is az első órám? Ja igen. Töri. Elővettem a füzetem, és a tolltartómat, majd kitéptem egy üres oldalt. Pff. Mintha annyira tele lenne a füzetem... Éppen elkezdtem rajzolni, amikor megrezzent a telefonom. Vártam amíg leáll, majd pár perc múlva megint megrezzent. Vajon ki hív reggel hétkor?
- Igen? - szóltam bele a készülékbe.
- Szóval unatkozol, mi? - kérdezte Harry.
- Ja. Még senki sincs itt... Jut eszembe, honnan tudod? - tettem fel a kérdést, mikor jobban belegondoltam a kérdésébe.
- Nem csak te vagy fent Twitteren, LittleAbbs - nevetett jókedvűen.
- Haha, nagyon vicces. Jobb nem jutott az eszembe, amikor csináltam a fiókom. Amúgy meg, mit csinálsz ilyen korán?
- Twitterezek. - válaszolt, mintha olyan egyértelmű volna. - Mikorra manjek érted?
- Fél négykor végzek, abból lesz háromnegyed, mire kikeveredek, szóval olyan háromnegyed négyre. És mit csinálunk majd?
- Legyen meglepetés. Majd találkozunk. Szia! - az "a" betűt még elhúzta, majd letette a telefont