Eighth Chapter

A közönség hatalmas tapssal köszöntötte a fiúkat. Számomra olyan hihetetlen, hogy öt srácot ennyien szeretnek és tisztelnek.
- Na, milyenek? - mosolygott rám Mona.
- Hú, hát otthon sokkal unalmasabb végighallgatni a számaikat. Tudod a húgom hatalmas rajongó... - nevettem fel. Mikor Mona válaszolni szeretett volna megérkezett a negyedik barátnő is.
- Sziasztok! - lihegett mosolyogva.
- Helló Perrie! - ölelte meg először Eleanor majd Mona.
- Szia, Abby vagyok - mutatkoztam be.
- Gondoltam. Már rengeteget hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek - ölelt magához.
- Igen, én is - öleltem vissza.

A koncert remek hangulatban telt, jó is volt kikapcsolni az első hét után. Most már úgy is kezdetét veszi a tanulás. Bah, májusban érettségi... De előtte még szalagavató és ballagás. Lehet, hogy fogok magamnak egy lakást bérelni a suli közelében, hogy ne kelljen ennyit ingáznom a suli és az otthonom között. Ha elmondanám Harry-nek, tuti, hogy azt mondaná költözzek hozzá. Apropó Harry. Holnap lesz az első randink, remélem jól fog sikerülni. Tudom, régimódi vagyok, de egyszerűen nem bírom, mikor a lány már akkor a barátnője, mikor még egymás nevét sem tudják. Szeretném megismerni úgy igazából, és majd csak utána belevágni a dologba. Szeretnék valami tartósat, valamit, ami igazi. Valami olyat, amilyen apu és anyu között volt. Amikor kicsi voltam mindig arról kérdeztem anyut, hogy találkoztak. Ilyenkor mindig elmosolyodott, aztán belekezdett a történetükbe. Még a gimiben találkoztak először, aztán apuék Brighton-ba költöztek. Sokáig nem látták egymást, majd véletlenül, de tényleg véletlenül New York-ban voltak, és ugyan abban a szállodában laktak. Anyu mondjuk a barátjával volt, de végül szakítottak. Aztán fél évvel később összeházasodtak és megszülettem én, majd az ikerek. Eleinte nehéz volt a farmon élni, és pénzünk sem volt sok, ezért anyu visszaállt dolgozni. Persze csak otthonról, viszont ez rengeteget segített. Még most is dolgozik, de sokkal kevesebbet, mint akkoriban.

Fél egy körül értem haza, lezuhanyoztam és már aludtam is. Szerencsére nem keltettem fel senkit, nem úgy apu, aki másnap reggel hét körül ért haza. Úgy gondolta mindenki szeretné tudni, hogy megérkezett. Így hát elordította magát. Jó, örültem neki, de jó lett volna még aludni. Amúgy meg nagyon örültem neki, már hiányzott. Mikor fél tizenegykor megérkezett Harry nem mondtam meg, hova megyek, csak annyit hogy majd jövök.
- Ha hazaérünk be kell, hogy mutassalak a családomnak. - csuktam be az ajtót.
- Ennek semmi akadálya - kacsintott mosolyogva. - És felkészültél egy ebédre Harry Styles-szal?
- Azt hiszem nem. - nevettem el magam.
- Akkor rendben van. Éééés, hogy tetszett a koncert? - kérdezte izgatottan. Hát igen, este már nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni a Meet&Great miatt.
- Hú, nagyon élveztem, és ez jól jött így a suli elején. Amúgy sem lesz sok időm szórakozni.
- Ja, nekem se nagyon. Nem sokára folytatjuk a turnét is...
- Mert az egyáltalán nem buli, tényleg - vágtam bele ironizálva a szavába.
- Jól van na! Tudod milyen fárasztó egész nap a buszban ülni, vagy próbálni?
- Másoknak biztos, de ti biztos élvezitek.
- Hahaha... Mondjuk igazad van - nevette le magát, majd én is csatlakoztam.
Az egész út jó hangulatban telt, még az ebéd is. Szerencsére nem egy híres étterembe mentünk, amiért nagyon hálás voltam. Senkinek sincs kedve olyan ebédre várni, ami csomó pénzbe kerül. Egy gyros-osnál ettünk, majd az egyik parkban sétáltunk, közben beszélgettünk. Nagyon jó éreztem magam, jó volt közelebbről megismerni Harry-t. Visszasétáltunk a kocsihoz. én már azt hittem hazafelé vesszük az irányt, elvégre már délután négy volt, de ez a gondolat szétfoszlott, mikor a város közepe felé tartottunk.