- I can be tough, I can be strong, but with you, it's not like that at all - csendült fel a gitár után Avril hangja is. Éppen matek van, én meg rettentően unatkozok, plusz miért van a fülhallgató, ha nem arra, hogy órán zenét hallgassunk? Ez az utolsó óránk, még van húsz perc a csengőig, utána még beszél vagy negyed órát a tanár és csak utána enged ki. De kérlek! Péntek van! Miért matek az uccsó? Lenne inkább francia vagy német, azt legalább szeretem is!
- Psszt! - bökte meg Nina a hátam. - Mit csinálsz holnap?
- Mert? - fordultam hátra. Minek figyelni, majd anyu elmagyarázza.
- Nem akarsz vásárolni, utána meg partizni? - csillogott a szeme.
- Nincs kedvem, meg amúgy is programom van - kezdtem piszkálni a körmöm. Közben számot váltottam.
- Ahj. Akkor mit csináljak?
- Nem tudom? Mit csinál Mike? - Mike Nina bátyja, profin táncol, illetve fog az egyetem elvégzése után.
- Gyakorol a bandával - fintorodott el. Hát igen, mióta tanul, kevesebb időt tölt a haverjaival és kevesebbet Ninával.
- Menj te is vele! - tanácsoltam mosolyogva.
- Nem is rossz ötlet.
- Nekem nincs rossz ötletem! - nevettem fel kicsit hangosan.
- Miss Montgomery! Kérem maradjon csendben és ne zavarja az órát. Mindjárt vége, és mehetnek is! - szólt rám idegesen a tanár. És tényleg! Még öt perc. Vagy... csak felírta az eredményt és elengedett csengő előtt! Szuper!
Ninával bepakoltunk a szekrényeinkbe, mivel semmire se kell tanulni. Mindig az első hét a legjobb.
Mikor kiértünk a suli elé Harry kocsija már várt rám. Nagy öleléssel elbúcsúztam barátnőmtől, majd megindultam a fiú felé.
- Szia! - ölelt magához ő is szorosan.
- Helló - viszonoztam én is.
- Szóval mit csinálunk? - kérdeztem, mikor végre elengedett.
- Megmutatom a házam. Meg a fiúkat is megismerheted - nézett rám mosolyogva.
- De jó!
Harry úriemberként viselkedett, kinyitotta az ajtót, ahogy fél órával később is, mikor megérkeztünk. A ház előtt már két autó is parkolt. Kiszállás után a kocsikhoz tartozó embereket is megláttam.
- Remek, senkire se kell várni! - csapta össze tenyerét Hazza.
Odasétáltunk hozzájuk, majd így szólt a házigazda:
- Bent bemutatok mindenkit mindenkinek, mert mindjárt esik. Siessünk! - erre mindenki megindult befele. Az előszobában levettük a cipőinket, Harry megmutatta merre van a vécé és a nappali, persze csak nekem, mert a többiek otthonosan mozogtak. A nappaliban mindenki leült rajtam kívül és kezdetét vette a bemutatkozás.
- Mielőtt bárki bármit mondana, a húgom Directioner, szóval tudom ki kicsoda. A biztonság kedvéért ellenőrizném... Liam és Mona ugye? - kérdeztem egy magas, rövid barna hajú fiút és egy alacsony szőke hajú lányt.
- Igen - felelték tökéletesen egyszerre.
- Örvendek, Abby vagyok - mosolyogtam kedvesen. - Aztán. Zayn, Niall, Louis és Eleanor? - néztem sorba a maradékon.
- Így, ebben a sorban - nevettek fel. - Örülünk, hogy megismerhettünk - mondta Louis.
Mindenkitől kaptam ölelést, majd beszélgetni kezdtünk átlagos dolgokról. Ha pontosabb akarok lenni, ők kérdeztek, én válaszoltam.
Hat körül Niall már éhen akart halni, szóval rendeltünk pizzát, majd olyan nyolc körül ment mindenki haza.
- Tényleg örülök, sajnálom, hogy Perrie nem jöhetett, dehát próbája van. - ölelt meg utoljára Zayn.
- Semmi baj, majd legközelebb - mosolyogtam.
- Szasztok skacok! - kiabált még utoljára Harry is. Visszamentem a nappaliba összeszedni a koszos poharakat és tányérokat, segítettem Harry-nek rendet rakni és mosogatni is.
- Mit csinálsz? - nevetett ki, mikor látta, hogy több hab van, mint kellene.
- Ne nevess ki! Jó ez így! - fröcsköltem le. Ebből persze hatalmas csata lett. A konyha már úszott, én meg futni kezdtem, mikor Hazza egy vödör vízzel közeledett. Sikítottam és menekültem, de jól éreztem magam. Mivel idegen még a ház, sikerült zsákutcába jutnom. A fiú teste teljesen a falhoz préselt.
Mindketten szuszogtunk. Lesütöttem a szemem, ilyen helyzetbe még sosem kerültem.
- Gyere, adok törülközőt és száraz ruhát - kezdett maga után húzni, fel az emeletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése