Ninth Chapter

- Hova megyünk? - néztem Harry-re kíváncsian.
- Titok - suttogott sejtelmesen.
- Ne legyél már ilyen! Mondd el, kérlek! - kezdtem el nyávogni.
- Nem. Maradj csöndben.
- Várj. Kitalálom. - mondtam komolyan, mire kinevetett. - Hé, ne nevess.
- Bocsi, csak olyan aranyos vagy - nevetett tovább. Én is elmosolyodtam, majd kimondtam az első eszembe jutó helyet.
- London Eye. - hirtelen elhallgatott. - Eltaláltam?
- El hát! Legközelebb ügyesebb leszek.
- Haha! Én vagyok a legjobb! - mosolyogtam rá szélesen. - Bekapcsolhatom a rádiót?
- Aha. De ha valami nyálas szám megy, kinyomom.
- Rendben. - feleltem, majd benyomtam a gombot. Aztán azonnal fel is sikítottam.
- Mi van? - nevetett Harry.
- Nem hallod, mi szól? Ember ez Nirvana! Ők a legjobbak!
- Te Nirvana fan vagy? - csodálkozott.
- Ja. Ebben mi olyan meglepő?
- Hát nem is tudom. Olyan fura, hogy lányok is szeretik.
- Szerintem nem. Mondom, ők a legjobbak. Persze szeretem még a Guns'n'Roses-t, a Blink 184-et, a Sum 41-et és a Green Day-t is.
- Azta! Ezt nem gondoltam volna rólad.
- Senki sem gondolja rólam. Tudom, hogy fura vagyok. - mosolyodtam el.
- Nem ezt mondtam. Én is szeretem őket. Hú, meg tudod kik jók még? a Red Hot Chili Peppers.
- Tényleg! Egyszer úgy elmennék egy koncertjükre!
- Én már voltam. Élőben sokkal jobbak.
- Azt elhiszem. Ti is jobbak vagytok élőben - nyújtottam ki a nyelvem.
- Héj! Mi mindenhogy jók vagyunk!
- Kicsit nagy az egótok, nem de bár?
- Ó, na megállj csak! Még visszakapod! Most viszont szállj ki, mert itt vagyunk. - állította le a motort. Kipattantam és bevágtam az ajtót. Szerencsére amúgy is hangzavar volt, így nem vette észre senki sem. Harry már elindult, én meg, gondolván jó móka lesz, nekifutottam és ráugrottam a hátára. Az mellékes, hogy majdnem elestünk. És nem, senki sem nézett hülyének. Beálltunk a sor - ami érdekes mód nem volt nagy - végére. Nagyjából fél óra múlva Teljesen egyedül voltam a kapszulában Harry-vel. Lehet, hogy a pluszpénz miatt volt... Az meg mellékes, hogy még mindig a hátán voltam.
- Leteszel? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. - felelt, majd hirtelen elengedte a combomat, én meg kishíjján hátraestem. Hazza jól kiröhögött, majd leült az ablaknak háttal. Megpaskolta maga mellet a helyet, így én is odamásztam.
- Voltál már? - kérdezte érdeklődve.
- Még nem. Félek a magasban.
Éreztem, ahogy elindulunk. Becsuktam a szemem.
- Tényleg? Pedig nem ijesztő. Gyere. - felhúzott a földről és megfordított. Megfogtam a korlátot, de még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Gyengéden átölelte a derekamat, fejét vállamra hajtotta.
- Nyisd ki a szemed - suttogta fülembe.
- Nem merem - súgtam vissza.
- Biztonságban vagy - éreztem hangján mosolyát. Mély levegőt vettem, aztán lassan kezdtem kinyitni szemeimet.
- Huh - csak ennyit bírtam kinyögni. Innen egész London-t látni.
- Tetszik? - kérdezte Harry.
- Nagyon - mosolyodtam el halványan. - Köszönöm. - fordultam felé. Arcunk közel volt egymáshoz. Közelebb, mint múltkor. Lehunytam szememet. Hagytam, hogy megcsókoljon. Éreztem, hogy kész vagyok. Nem akarok tovább várni, megtaláltam a hercegem...