2013. szeptember 7., szombat

Seventh Chapter

Nos a tegnapi furcsa dolog után elég érdekes lesz ma Harry szemébe nézni, főleg, hogy meglepetés vagyok.
Jóformán egész nap itthon voltam, megbeszéltem Liam-mel, hogy csak a koncertre megyek, nincs kedvem hamarabb elmenni. Még csak az első hétnek van vége a suliból, de én máris hullának érzem magam. Nem tudom hogy lesz meg az érettségim, vagy melyik egyetemre vesznek fel, ha ez így megy tovább.
Tiffany és Trenton a lovakat ápolták, kitisztították a patkójukat és lecsutakolták őket, kivéve Damont.

London felé Eminem szólt a rádióból. Fél öt van, ötre az arénánál leszek, habár a koncert csak hétkor kezdődik. Ha akkor érnék oda teljes felfordulás lenne, így a főpróba közepénél fogok beesni.
Végighaladtam a végeláthatatlan utcákon, még szerencse, hogy az O2 nem a város másik végén van, inkább a közepén. Mikor megérkeztem, nem hittem a szememnek. Igaz voltam már az arénánál, de ennyi tizenéves lányt még nem láttam. Hihetetlenek, hogy csupán öt fiúért képesek itt állni órákat is. Felhívtam Liam-et, aki elmondta, hogy kerüljem meg az épületet és kijön elém. Sikerült, be is jutottunk, igaz gyalog mentem. Szerencsére épp szünet volt, így nem zavartam meg semmit sem érkezésemmel.
- Mona már itt van, El nemsokára érkezik, Perrie pedig valamikor koncert elején fog befutni. Niall-nek meg ugye nincs barátnője.
- Remek. Biztos nem baj, hogy jöttem? - kérdeztem meg már úgy ezredjére a backstage-be menet.
- Nem, mindenki örülni fog. Na, de engem az érdekel, hogy mit kellett volna megtennie Harry-nek, amit nem csinált meg tegnap este - nézett rám kérdőn.
- Hát... Semmi különöset...  - sütöttem le a fejem. Nem régóta ismerem, nem fogom megosztani vele a majdnem csókomat. Igaz, Liam nagyon kedves fiúnak tűnik, meg Harry egyik legjobb barátja, szerintem nem rá tartozik.
- Meg is érkeztünk - állt meg egy "Pihegő" feliratú ajtó előtt. Rám mosolygott, mielőtt benyitottunk volna, aztán...
- Abby! - kiáltott fel Niall. Ő vette észre először, hogy a nyitott ajtóban én állok. Megrohamoztak, így egy hatalmas ölelésben részesültem.
- Hogy kerülsz ide? - nézett rám kérdőn Zayn.
- Liam meghívott. Szia Mona! - mosolyogtam a kanapén ülő lányra. Rajta is csak egy farmer és egy egyszerű póló volt. Megnyugodtam, azt hittem, hogy alulöltöztem.
- Gyere velem - húzott magával Harry.  Egy ideig csak húzott, majd megálltunk, ahol viszonylag kevés ember volt. Kérdőn néztem rá, nem értettem miért hozott ide.
- Figyelj, a tegnapi... Nem akartam, ne haragudj rám.
- Ne hazudj! - mosolyodtam el.
- De akkor miért...?
- Nézd, nekem még nem volt barátom, tehát még nem történt semmi sem, és nekem egy kicsit gyors volt, hogy egy hete sem ismerjük egymást, és már is megcsókolsz. Szeretnék randizni, kicsit jobban megismerkedni és majd csak utána komolyabban... Érted?
- Persze. Akkor eljössz velem mondjuk holnap ebédelni? Felveszlek fél tizenkettőkor. - mosolygott aranyosan. - Meg elmehetnénk utána valahova...
- Rendben van. Viszont nem kéne visszamenni? Elvégre még próba van...
- Menjünk - indultunk vissza.
Mikor beléptünk az ajtón hirtelen mindenki elhallgatott. Értetlenül néztem körbe, már épp megszólaltam volna, mikor Eleanor robbant be.
- Hali mindenkinek! Fiúk, Paul üzeni, hogy menjetek vissza próbálni, most! - erre felsóhajtottak és megindultak kifele. Harry-től még kaptam egy gyors ölelést is.
- Szóval. Most, hogy elmentek a fiúk, hallgatunk Abby. - mondták egyszerre. Mintha betanulták volna, vagy nem is tudom.
- Mit mondjak? - néztem rájuk értetlenül. Mona úgy mosolygott, mint aki mindent tud. Ahogy El is.
- Mi van közted és Harry között?
- Semmi? - kérdeztem vissza, de éreztem, hogy elpirulok. - Lebuktam, igaz?
- Aha - nevettek fel mindketten.
- Hát egyenlőre semmi, de valami biztos lesz - hajtottam le a fejem. Még Nina-val sem beszéltem meg, erre két effektíve idegen lánynak magyarázom a Harry és köztem lévő kapcsolatot.

- Hú, és a végén, mikor Elena szerelmet vallott? Hát én ott meghaltam! - ecsetelte Mona a Vámpírnaplók befejező részét. Kiderült, hogy egy csomó közös pontunk van, például a sorozatok. Mindhárman, vagyis négyen, mert Perrie - még nem ismerem - is, szeretjük a Vámpírnaplókat, a Teen Wolf-ot és a Csinos kis hazugságokat. Mondjuk én még a Walking Dead-et is szeretem, de a lányok nincsenek nagyon oda a zombikért.
- Miről beszélgettek? - lépett be Liam, már koncertruhában. Nem sokkal később megérkeztek a többiek is, majd az utolsó fél órát mindenki a 'párjával' töltötte. Illetve Liam és Louis a barátnőikkel, Zayn Niall-lel, Harry meg velem. Percenkét tudatták velünk az időt, majd sok sikert kívánva felengedtük őket a színpadra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése